Jagelló Izabellával (1519-1559) az Erdélyi Fejedelemség történelmének egyetlen királynője volt és vele kezdődött minden.

Férje, Szapolyai János magyar király halála után (1540-ben) özvegyasszony lett egy újszülött gyermekkel, tehetetlenül az Oszmán és a Habsburg birodalommal szemben, akik a Magyar Királyságot elfoglalására törekedtek.

A két birodalom egyik összecsapásakor Szulejmán szultán Budán (1541) megleckéztette Ferdinánd császárt és a Magyar Királyságot török hódoltság alá helyezte. Izabella királynét a szultán Erdélybe küldi fiával, a trónfosztott kiskorú Zsigmond János királlyal együtt. Magyarország már nem volt a birtokukban. Az Oszmán Portától helyette Erdélyt ajánlja fel neki, amelyet fejedelemségként ismer el. A királynő fiát fejedelemmé nevezi ki, aki most már az ő gyámsága alatt áll és Martinuzzi bíborost kormányzóvá teszi, amíg ő maga nem lesz képes uralkodni. A királyi koronát átadja I. Ferdinánd császárnak, akit a Magyar Királyság örökösének tekintenek, noha csak az északi részét birtokolta.

Izabellát az erdélyiek nem nézték jó szemmel: “Mert sokan vannak, akik azt szeretnék, ha Izabella királyné lemondana Erdélyről és nem lépne be oda, mert nem tetszik nekik, ahogyan asszonyként vagy papként uralkodik (Martinuzzi), különösen, ha látják szegénységét, amely olyan nagy, hogy gyakran a konyhára sincs elég pénze”.