A vadászat ideális alkalom volt különböző ügyletek lebonyolítására és barátságok kötésére, amelyek közül néhány rendkívül jövedelmező volt. Külön meghívás alapján tartott társadalmi és ünnepi esemény volt. A résztvevők a legértékesebb ruhákkal, a legjobb fegyverekkel, felszerszámozott lovakkal és drága, különlegesen képzett kutyákkal mutatkoztak be.

A korabeli forrásokból megtudjuk, hogy Zsigmond János herceg szenvedélyes vadász volt szarvasra, őzre, nyúlra és madarakra vadászott.

Az Erdélyi Fejedelemségben ritkán gyakorolták a vadászat egy másik fajtáját, a boszorkányüldözést. Az első erdélyi “boszorkányperekre” a 16. században került sor. Kolozsvár-Dés térségében 25 “boszorkányt” ítéltek el, közülük elsőként a kolozsvári Szabó Katalint említik az iratok