A protestantizmus a 16. századi Európában alakult ki és egyenetlenül terjedt el a kontinensen. A kereszténység ezen új ága a katolikus egyház mélyreható reformjára törekedett. Leginkább azt vitatta, hogy a Vatikánnak történő egyszerű befizetéssel (bűnbocsánat) könnyen el lehetett nyerni a bűnök bocsánatát. A reformáció atyja Luther Márton (1483-1546), a németországi Wittenberg teológusa és professzora volt.

Nyugaton az írástudást nagymértékben serkentette a reformáció, Luther elvét követve, amely szerint “mindenkinek el kell tudnia olvasni a Bibliát”.

A reformáció népszerűsége megváltoztatta az európai háborúk okát. Ezek most már főként vallási indíttatásúak voltak. Szapolyai János Zsigmond türelmi rendeletet adott ki (1568-ban Tordán), hogy megnyugtassa a kedélyeket Erdélyben. A törvény elrendelte, hogy “ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől” és lehetővé tette, hogy a hittérítők veszély nélkül megvallják hitüket.

Szapolyai János Zsigmond bátorította a reformáció terjedését Erdélyben. Nem tudjuk, hogy meggyőződésből vagy hogy így akart ellenszegülni a Habsburg császárnak, aki buzgó katolikus volt.

1567-ben Szapolyai János Zsigmond megkezdte a reformáció bevezetését az erdélyi román hívek körében és Gheorghe de Sângeorzt nevezte ki a román egyházak vezetőjévé. Az ortodox papság köteles a románok nyelvén istentiszteleteket tartani.

A brassói humanista Johannes Honterus (1498-1549) “A reformáció könyve” című művében (1543) megállapítja, hogy a közösségek pénzén létrehozott iskolák mindenütt leromlottak és a reformátorok beavatkoztak, hogy a tanulni vágyó fiataloknak legyen hol tanulniuk. A könyv beszámol a reformátorok szisztematikus programjáról, amelynek célja az volt, hogy minden erdélyi városban iskolákat hozzanak létre. Honterus javasolja a katolikus kolostorok birtokainak szekularizálását a szegények eltartására, azzal az indokkal, hogy azok már nem hasznosak.