Báthory András csak néhány hónapig volt Erdély fejedelme. 1599-ben átvette a fejedelemséget az unokaöccsétől, Báthory Zsigmondtól, azonban a sellenberki csatát (1599) követően meggyilkolták.

Ciro Spontoni, az 1638-ban megjelent “Historia della Transilvania” szerzője úgy jellemezte őt, mint “a Szent Egyház rendkívül nagyra törő bíborosa”.

Báthory András portréja az alvinczi Martinuzzi-kastélyból, jelenleg a gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár tulajdonában.

Báthory Andrásról köztudott, hogy nyilvánosan elégedetlen volt Zsigmond fejedelemmel, aki éppen a Habsburg-érdekek mellett foglalt állást, amit nagy árulásnak tekintett. Emiatt a lengyelek állandó szövetségese és az oszmánellenes liga ellensége volt, aki frissen emlékezett az I. Ferdinánd vezette Habsburg Birodalommal folytatott múltbeli háborúkra és vitákra.

Báthory András Erdély fejedelmének a végzete hasonló, mint Vitéz Mihályé. Az utóbbitól a sellenberki csatában (1599) elszenvedett veresége előkészítette az utat a havasalföldi vajda diadalmas bevonulásának Gyulafehérvárra.

A Báthori család e fejedelmét kellő tisztelettel temették el a gyulafehérvári római katolikus székesegyházban, Vitéz Mihály jóindulatának végső jeleként, mivel soha nem kívánta a halálát.