Amikor Báthory Zsigmondot (1588-1598, 1598, 1598-1599, 1601-1602) 15 évesen fejedelemmé választották Kendy Sándor Erdély egykori kormányzója (1583-1585) kijelentette: „a kezébe adtad a gyeplőt, biztosan megbánod!”.

A róla szóló leírások mindig ellentmondásosak. Ciro Spontoni, a “Historia della Transilvania” szerzője úgy jellemezte őt, mint “Erdély állandó (valószínűleg elvekben és választásokban) igazi fejedelmét, aki tetteit megfontoltan mérlegeli”, míg egy korabeli krónika szerint: „Ahogy Prágában, úgy Gyulafehérváron is az állam sorsát egy idegbajos, egy szenvedő irányította. …” (II. Rudolf és Báthory Zsigmond).

Ifjúkorában a gyulafehérvári udvarban olasz és magyar jezsuiták nevelték. Az olasz kultúra szerelmese lett és udvarába hozatta annak számos képviselőjét. Énekesek, hangszeresek, művészek, kertészek, szakácsok, sőt olasz sajtkészítők, mágusok és varázslók is jöttek sorra, akik szellemeket idéztek, például Hunyadi Jánosszellemét, hogy megkérdezzék őt tetteinek sikeréről.

Pályafutása kegyetlenkedéssel kezdődik: nagybátyja, Bocskay István segítségével az oszmánbarát párt fizikai felszámolásával, amikor Szinán pasa és a tatárok kezdik megdönteni a keresztények kezdeti győzelmeinek sorát és Erdély felé közelednek.

Báthory Zsigmond fejedelem sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódik Vitéz Mihállyal. Az egész úgy kezdődött, hogy kettejük között nagy barátság alakult ki. Zsigmond volt az, aki a szultánnak küldött híres levelében javasolta és ajánlotta Mihályt a havasalföldi trónra, hogy aztán a goroszlói csatában (1601) közvetlenül szembe kerüljenek egymással. Ironikus módon ez a csata mindkettőjüktől elvett valami nagyon fontosat – Zsigmond fejedelem pályafutása véget ért, Mihály halála pedig néhány nappal később.